Skip to content
1826–1909

SÓHAJ.

Pál Gyulai

Szállj dalom, oh siralom sohajja, És sírd el legszentebb könnyedet! Emberi kény embert eltiporhat, De ki az, ki szívet láncra vet?

Szállj kunyhóba és szállj palotába És ápold a honfi bánatát Légy sugár, légy harmat, mely virágnak Késő őszig éltet, enyhet ád.

A bánatnak is vagyon virága S néha öröm-magvakat terem Hogy magadhoz méltókép örűlhess, Érezd búdat, érezd, nemzetem!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
SÓHAJ. · Pál Gyulai · Poetry Cove