Mennyi szó s mily kevés eszme! Mennyi zaj s mi lassu tett! Mért teszitek fecsegővé A jó magyar nemzetet?
Igaz, egykor nagy pipáju És kevés dohányu volt; De legalább, össze-vissza, Ennyit soh’sem szónokolt.
Megromlottak az erkölcsök! - Hirdetik a hirlapok - A fejétől bűzhödt a hal, Lesznek-e még jobb napok?
Lesznek bizony, csak kezdjétek Magatok a javulást: Írjatok lélek hevéből, Csak igazat, semmi mást,
S hagyjatok fel így azonnal Hízelgéssel, rágalommal, És ne légyen végre fő Üzlet s előfizető.
Csúfosan elárult téged’ Ez is, az is, oh hazám, Hogy még állasz, nincsen véged, Csodálhatni igazán,
S azt még inkább - sok nem véli’ - Hogy ki árulód vala, - Klió majdan megitéli - Érted híven lángola.
Ne játszodjunk e nagy szóval, Mert bizony beteljesűl S a valódi árulóval Az idő megterhesűl.
Nem kétkedve jelszavában, Míg zajongva álmodunk, Az eszméknek zavarában Rá ismerni sem tudunk.
Nehéz a magyar közélet, Minden másnál nehezebb; Hiú remény hamar éled S megfájdul sok régi seb.
A viszonyok bonyodalma Annyiféle s oly nehéz, Hogy egy könnyen meg nem oldja S ketté nem vághatja kéz.
És e mellett régi átkunk Folyvást reánk nehezűl: Hajh erőnknél több a vágyunk S vérünk könnyen fölhevűl:
Rázzuk, még mikor nem érett, Küzdelmünk gyümölcseit, S nemzetibbel - siker végett - Megrontjuk a nemzetit.
Nem rejt gyertyát már a véka, Kiálthatjuk: Heuréka! Nagy dicsőség ez nekünk. Ím egyszerre mily nagy eszme
Bölcsek köve fölfedezve: Boldog lesz már nemzetünk. Eddig hogyha törvényt hoztunk, Egymásnak sok bajt okoztunk,
Bosszúságot, bánatot; Legalább is két párt harcolt S amelyik a legyőzött volt, Dúlt-fúlt, meg nem nyugodott.
Ezután már másképen lesz, Minden pártnak egykép kedvez Az új eszme, úgy bizony! Ám a többség hozzon törvényt,
De kerűljön minden örvényt, S fejlődjék ki jó viszony. Érje be a győzelmével, Szentesített törvényével,
De ne hajtsa végre azt. Így minden párt vesztett és nyert, Ez megnyugtat minden embert, S békességben megmaraszt.
Földerűl ránk örök béke, Országunk a világ éke: Éljen az új eszme, elv! Mily egyszerű, mily világos,
Ordíts kapu, kiálts város! Hadd hirdesse minden nyelv!
Cookies on Poetry Cove