Sokat hányódtam, kényszeredtem...
A kék Szamos partján születtem.
Oh hány emlékem visszafáj,
Hozzád te erdős, hegyi táj!
A Maros is jól ismer engem,
Völgyében egykor sok dalt zengtem!
Honszeretet s a szerelem
Egy búvá olvadt lelkemen.
Laktam a Spree s a Szajna partján,
Hazámnak csak a hírét hallám,
De boldog nép körében itt,
Még jobban érzém sebeit.
Légy üdvöz, bérc, légy üdvöz, várrom
S te Duna a magyar határon,
Csak vígy tovább, csak egyenest...
Légy üdvöz ifju Buda-Pest!
Itt megtaláltam végre révem’,
Itt tölt el sok jó, sok rossz évem:
Sok küzdés, percnyi nyúgalom,
Kevés öröm, több fájdalom.
A Duna halk hullámmorajja
Kifáradt lelkem’ hívja, csalja:
Odább, odább egy zöld sziget,
Egy kis falu, dombos liget.
Fogadj be, völgy, diófák árnya,
Mint fészken a madár védszárnya!
Jó pihenő, jó sirnak is,
Legyen, ha kell, hát annak is.
Ringasson el a méla hullám;
Zengjen madár az agg diófán,
Takarjon virágos halom,
Lengjen körűl lágy fuvalom!