Skip to content
1826–1909

KÜLFÖLDÖN.

Pál Gyulai

Jaj mit hallok, magyar nótát, Istenem! Könnybe borul, könnybe lábad a szemem. Nem hallottam a mióta bujdosom, A mióta idegen föld a honom.

Beh szomorú, beh jól esik, Istenem! Úgy elbúsul, úgy megkönnyűl a szivem Ujra enyém minden, amit szerettem, Elsiratom ujra, amit vesztettem.

Sírva vigad szegény magyar bujában, Éljen otthon vagy idegen hazában, Sírva vigad, mig világ ily sorja tart... Szánd meg, Isten, szánd meg immár a magyart.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
KÜLFÖLDÖN. · Pál Gyulai · Poetry Cove