Skip to content
1826–1909

KÉSŐ VÁGY.

Pál Gyulai

Miért kellett látnom téged, Oh mivé től engemet? Újra fázni kezd az élet, Visszavágyom élni véled,

Mi örökre elveszett. Avagy mért nem adta Isten, Hogy régebben lássalak, Midőn fiatal szivemben

Mély hitem, első szerelmem Vágyai lángoltanak. Még egy órát, még egy percet Napjaidból szenvedély!

Régi lángod’, ifju lelked’, Mint azt egykor rám lehelted, Mondván: szeress, szenvedj, élj! Még egy álmot és ne többet,

Álmot, mely hosszan hazud’, Még egy hangot, mely elrenget, Még egy mámort, mely feledtet, Még egy kínt, mely ölni tud.

Miért kellett látnom téged? Szeretlek, de érezem, Hogy csak egy eljátszott élet Emlékének kínja éget...

Hagyj el, hagyj el szerelem.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
KÉSŐ VÁGY. · Pál Gyulai · Poetry Cove