Aki sohse voltál árva,
Hűn emlékszel jó anyádra:
Mily szeretve ápolt téged’,
Gondja őrzött, gondja védett,
Mind tied volt, szava, tette,
Élted útját egyengette.
Hát te, aki anya vagy már!
Gyermekid közt ezer gond vár,
Mert a gyermek, hajh, idővel,
Testi, lelki baj közt nő fel,
S aki óvja, el nem hagyja,
Mindíg csak az édes anyja.
Ím legjobban ti tudjátok,
Árva sorsa mily nagy átok;
Enyhítsétek szeretettel,
Nem fáradva, szóval, tettel;
Munkátokra siker szálljon,
Gyermek-szájjal Isten áldjon!