Skip to content
1826–1909

HAJNALBAN.

Pál Gyulai

Hajnal dereng ablakomban, Fölébredek félálomban; Vélem ébred az én kedves hitvesem. Kettős hajnal mosolyog rám édesen.

Zendűl kinn a madársereg, Csevegni kezd benn a gyerek; Lelkem amit először is érez, hall, Nő mosolyja, gyermek hangja, madárdal.

Szúnyadhatnám még egy kisség, De szívemben gyönyörűség Áradoz szét s érzem, hogy a világon E valónál nem lehet már szebb álom.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
HAJNALBAN. · Pál Gyulai · Poetry Cove