Skip to content
1826–1909

ESTVE.

Pál Gyulai

Enyhe szellő suttog halkal, Már homálylik az esthajnal. Estcsillag félénk sugára Mosolyog le a világra.

Majd föltetszik a telő hold, Fényes lesz az egész mennybolt. Elnyugodt a föld lármája És a menny hármoniája

Megzendül, a lélek halba, Meg nem szűnik hallani, S lassan, lágyan elringatják Édes álom karjai.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.