Skip to content
1826–1909

DIÓSGYŐRI DALOK.

Pál Gyulai

A pisztrángos Szinyva partján Lakik egy szép szőke kis lyány; Pisztrángot mind oda adnám, Hogyha őt elhalászhatnám!

De kisiklik, tova lebben, Pisztrángnál is sebesebben: Pettyes pisztráng, pettyes kendő! Csak szomorít mind a kettő.

Eltévedt egy tehénke Az erdőben, szegényke, Keresi is szaporán A hámorból egy leány.

Csingi, lingi, lánga... Én is hát utána. A tehénke kolompja, Erre, erre, azt mondja;

Arra megyünk mind ketten, Találkozunk véletlen. Csingi, lingi, lánga... Beh kedves egy lyányka!

Megkerűlt a tehénke, Nagy későre szegényke; De szivünkbe’ hirtelen Felgyuladt a szerelem.

Csingi, lingi, lánga... S el sem alszik lángja! Tilt a nénéd tőlem; Mi lesz már belőlem?

Ami voltam azelőtt, A te régi szeretőd! Másnak akar adni; El tudnál-e hagyni?

Hamis esküt te nem téssz, Enyém vagy és enyém léssz. Néném asszony, hallja, Dolgunk’ ne zavarja!

Kiket ég egymásnak szánt, Nem félik a boszorkányt.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
DIÓSGYŐRI DALOK. · Pál Gyulai · Poetry Cove