Skip to content
1826–1909

DALAIMRÓL.

Pál Gyulai

Az ifjúság legszebb korát Mély honfibúban éltem át; Megtört vágy, széttépett remény Uszott a kétség tengerén,

S kitört a rejtett fájdalom: Azért oly bús, komor dalom. A honra hogy szebb nap derűlt, Hajh örömem búval vegyült;

Új bú, új gyász szakadt reám, Ott sírtam nőm ravatalán, Elnyelt mindent egy sirhalom: Azért oly bús, komor dalom.

Év gyorsan telt el év után, Enyhűltem lyányom mosolyán; Az anyjáé volt az nekem, S most árny vagy, kedves gyermekem!

Enyésző árny, én puszta rom: Azért oly bús, komor dalom. Az élet ősze int felém; Derűl-e még rám enyhe fény,

Vagy új vihar tarolja szét Reményien hulló levelét Uj honfibú, új fájdalom? Azért oly bús, komor dalom.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
DALAIMRÓL. · Pál Gyulai · Poetry Cove