Amott egy agg cserfa zöldűl,
Tetejében vadgalamb űl,
Ott űl, ott űl s oly búsan szól,
Hogy a levél hull az ágról.
Dőre madár, mért e bánat?
Hol tanúltad a nótámat?
Mert a bú, mit szerelem szűl,
Nekem jutott csak egyedűl.
Cookies on Poetry Cove
We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.