Már útnak indul gólya, fecske, Ha szállhatnék oly szabadon! Köddel borul reám az este És majd megöl az únalom.
Egyetlen árva múlatságom, Hogy elsohajtom nevedet, S álmomban néha arcod’ látom... Hajh mért nem lehetek veled!
Ott ülnénk csöndes kis szobádban, S amig süvöltöz kinn a szél, Beszélgetnénk a félhomályban, A hamvadó tűz fényinél.
És éreznéd minden szavamnál, Szivem mily igazán szeret, És hallgatnád és mosolyognál... Hajh mért nem lehetek veled!
Egyetlen mosoly szép szemedben Föléri a napsúgarat, Pacsirta sem szól édesebben, Mint lelkemben a gondolat,
Hogy jó kedvem leszögzett szárnyit Feloldád, itt a kikelet, Kebledre szaggatnám virágit... Hajh mért nem lehetek veled!
Szememre nem jöhetne álom, Hajnalfény volna éjjelem; Legédesb álom a világon, Midőn viraszt a szerelem.
Meg-megpihennél karjaimban, Vállamra hajtanád fejed, Megcsókolnálak öntudatlan... Hajh mért nem lehetek veled!
Melletted mint enyelgő gyermek Mosolyog, játszik a remény, Dalolva pillangókat kerget, És koszorút hajít felém;
S ha ébred egy-egy fájó emlék, Csókodtól ittasúl s feled. Oh örömemben sírni tudnék... Hajh mért nem lehetek veled!
Ott múlatnék, mig szunnyadoznál, Mint álmos gyermek keblemen, Őrködném arany álmaidnál S elringatnálak csöndesen.
Hallgatnám ajkad suttogását, Mely mind csak engem emleget. Még egy csók, még egy Isten hozzád... Hajh mért nem lehetek veled!
Cookies on Poetry Cove