Skip to content
1826–1909

A SZÉKELYEK.

Pál Gyulai

Vitéz s furcsa nép valának Régentén a székelyek, Most is furcsák és vitézek, Isten őket áldja meg.

Nem magas a székely ember, Inkább kardja jó darab, De kezétől hull az ellen, Bár két fővel magasabb.

Hegyi nép a székely ember, S még szegény is e felett, Ágyuja nincs, no de se baj, Hoz a labanc eleget.

Nyugtalan a székely ember, Hosszu harctól nem remél. «Hadd vágjon le kiki százat, Aztán haza!» - így beszél.

Meg nem áll a székely ember Ágyu s puskacső előtt, Inkább beront, mert az ellen Jobb ha meghal, mintha lőtt.

Nem tréfál a székely ember, Tréfáljon bár a vezér. «Vezess - szól - de megkólintunk, Ha csatánk rossz véget ér!»

Ritkán víg a székely ember, De ha víg, akkor bolond, Muszka sisakból iszik bort, S kenyérért Szebenbe ront.

Vitéz s furcsa nép valónak Régentén a székelyek, Most is furcsák és vitézek Isten őket áldja meg!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A SZÉKELYEK. · Pál Gyulai · Poetry Cove