Örvendj Magyar-Nép a’ te Királyodon,
Örvend reménylő két Haza dolgodon.
Ládd, sok keserves kéreményed
Istened im megadá reményed.
Fénylő egéből rád leveté szemét,
Meg-nézte benned bús Jerusálemét,
Romlása, hogy távozzon, intett,
Árva leányira rá tekintett.
Kertének immár mord tele távozik!
Vidám tavaszsza’ napja ma változik!
Meg-hervadott rósája szépűl;
Kőfala’ romladozása épűl.
A’ nyögdögélő Gerlitze zengedez,
Zöldes mezőnkben szép szava tsergedez,
A’ száraz ágról már le-szálnak,
Sok panaszok nagy örömre válnak.
Minden hitében már ma hagyattatik,
Minden szabad leszsz: viszsza adattatik
A’ lelki-esméret szabadság,
Mellyet-is, óh zabolázni vadság! ‘s. a’. t.