A’ bujálkodó szerelmek a’ tavaszhoz illenek.
A’ madárkák párosodni erre kelve kezdenek.
Naplementi gyenge széltől meg-telett két tsetseit
Ő ki-fejvén, nedvesíti meg-hevített lepleit (Vénus)
Ő tsepegtet éjjelenként harmatoknak gyöngyeit,
Mint a’ híves éjtszakának nedvesítő tseppjeit,
Mellyek a’ fűszálak’ ágán tündökölve fénylenek,
És azok hegyére folyván terhesedni kezdenek:
‘S addig addig terhesednek, végre hogy tsepegdegel
A’ lehulló-víz, ‘s keregded kis tsómóba esdegel.
‘A mezőt is, hogy tenyészszen, a’ szerelmek öntözik.
A’ szerelmek’ édes izét a’ mezők-is érezik ‘s. a’. t.