Amott a’ kapús ut mentében
Láttomra volt eggy körtvélyfa.
A’ Sírhalmok ‘s Erdők szélében;
Kivágták, ‘s nints ez is már ma!
Én e’ kies tért választottam
Számomra Sírhalom helyül
E’ vad körtvélyfát óhajtottam,
Sírhalmomat tzímező jelül,
Még is, ha történik halálom,
Ne másuvá temessetek!
Itt nyugtasson a’ tsendes álom,
Nints szebb hely; meg-engedjetek.
Eggy Akászt, körtvélyfám helyébe
Ültess, óh eggy Jóltévő kéz!
Melyről Zephir Naplementébe
Susogva majd síromra néz!
Mind kettőt sok Tüskék borítják,
Mint az én kínos éltemet!
Ők azt védelmekre fordítják;
A’ sírba engem az temet!
Ti Gyermekek, ne szaggassátok
Ennek szagos virágait!
Ha nyílni Májusban látjátok,
Hadd fedjék Földi hamvait!
Akkor talám, kik itt el mennek,
Igy szóll eggy: «Akit fed e’ Bólt -
Illy rövid Tavasza volt ennek!
De tán hibázok, ez se volt!»