Skip to content
1766–1828

Jó a bor

Mihály Fazekas

Kiköltözött azoknak Az ész kabak fejekből, Kik vízbe telhetetlen Lúdnak való torokkal

A bort merik gyalázni. A bort! az éltető bort! A bort! ama nagy Isten Képére alkotódott

Bölcs ember oktatóját. Be messze elfajultak Noé atyánk eszétől, Ki a töméntelen víz

Peshedt nyomát azonnal Borfával ülteté be. Áldott emlékezetben Maradjon én elöttem,

Mert én ha rá botolnék Száraz porára, tüstént Jó borral önteném meg. Héj, kár gyalázni a bort!

Hiszen ha a garadra Felöntök én, ki nállam Az ég alatt vitézebb? A legnagyobb vezér sem

Furfangol oly manővert, Mint a fejembe készül. Elbújhat a világnak Minden mihaszna bölcse,

Ha néha kótyogóson A fizikába vágok Vagy astronómizálok. Forog nekem nap és föld,

Sőt a sut is megindúl. - Ha én amúgy busáson A torkomat megöntöm: Hozzám jöhetsz tanúlni

Bízvást akármi nyelvet; Úgy tudok beszélni, Hogy egy igaz teremtés Sem érti e világon.

Ha a fejem nem ollyan, Amint magam szeretném, Egyszerre fínumabb észt Tudok belé locsolni.

Rebelliót ha érzek Belső monarchiámba: Egy jó palack-kommandó Lecsendesíti tüstént.

Ki a király, ha én nem! Héj, kár gyalázni a bort!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Jó a bor · Mihály Fazekas · Poetry Cove