A megelégedés

Jövel, magad légy óh megelégedés! Mértékzsinórom, sőt vezetőm, mikor A nagyvilág tövisses útján És szövevénnyei közt nyomozlak. -

Bé voltam a szent hellyekig, és egész A borzadásig telve-telék kegyes Áhítozással s tisztelettel, A szeretet kimeríthetetlen

Nagy kútfejének színe előtt: kinek Mindenttudó bölcs lelke belát egész A titkokat fedő vesékig. Boldogok, akik ezen nagy Úrnak

Szolgái, mondék: megvetik a világ Csalóka fénnyét és megelégszenek, Hahogy szelid erkölcsök által Jóra vezérlhetik a veszendőt. -

Meghökkenék és hátraesém, mivel A tisztelendő égi libériák Alatt sok ördögök cselédit Kelle valóba előtalálnom.

Hol vagy! kiálték, óh, megelégedés! Hisz a ravaszság, a dühös üldözés, A nagyravágyás és irígység Nem lakozik veled egy tanyába.

Rezgő inakkal lépegeték odébb. - Atyám, ne kísérts, sőt szabadíts meg a Gonosz kezektől. A te fényes Képviselődhö’ megyek keresni

A lelki békét. - Hát ti kemény falak! Feszes vitézek! fegyverek! és arany Jármú cselédek! tán tirátok Bízta csudállatos őrizését.

Uram, bocsáss meg, kötve hiszek, gyanús Amott az együgy; itt ez az úri fény. - Sok a porig nyomattatott nép, Nem lehet addig az ő királlyok

Boldog. - Fogadd fel, kedves Atyánk! ügyét Az elgalázolt jó fiaidnak, és Mutass palánkot a kevélynek S tiltsd meg az emberi vérszopókot:

Majd akkor aztán a megelégedést Rajtad tanuljuk, mert ki-ki űzheti Közjóra célzó hivatalját Akkor egész az elégedésig.

Addig bocsáss meg, jó megelégedés, Hogy nem kereslek. Mert ki találja ki, Mely’k láncokon vagy mely’k üregbe Mézeled a letapodt igaznak

Mérgelt falatját. - Boldog az, aki a Másolhatatlan sors dühödése közt Tisztán verő szivét tapintván Símogató kezed ott találja.