Már a mord télnek S fene szeleknek Hullanak napjai, s multon mulnak; Virágzó fáknak,
Gyöngyvirágoknak Jádzó szemei nyilton nyílnak. Kertek palánkja, Mezők virágja
Zöldellő szinben öltözködik, Mosolyog Flóra, Pirul orcája, Narcissus előtt kevélykedik.
Jönnek a fecskék, A kis gyermekecskék A violáknak szépét szedik, A gyönge Nymphák
Kerteket ássák, S a virágoknak ágyát vetik. Erdők újjúlnak, Rétek sárgulnak,
Hegyek és völgyek mind változnak: Amott rózsákkal, Itt tulipákkal Ligetes berkek illatoznak.
A dám vadaknak, Kis madárkáknak Közlött zengése völgyekben hat; Echo Phillisnek,
Pán seregeknek Tavaszi karban salvét fujat. Kesely pintyekkel Verset énekel
A bojtorványos tengelice; Szája megszáradt, Már el is fáradt A szépen zengő fülemile.
De éjfél korban Ül a zöld karban, Szokott nótáját megint kezdi: Vig zengésével
S trillás nyelvével Az egész erdőt felserkenti. A hajnal pírul, Harmat is lehull,
Vidám sugárral a nap felkél, Hangos szólással S madárzúgással, Vélnéd, az egész erdő hogy él.
Sivölt a rigó, Csacsog a szajkó, A galambok is nyájaskodnak: Egymásra nézve
Fordúlnak rendre, Felborzott tollal burukkolnak. A gonosz varjúk Egybe tódulnak
Midőn ezt látják és korognak: Meggörbűlt nyakkal S dugúlt torokkal Kár! Kár! kiáltván csúfolkodnak.
A für tilinkál Faunus furullyál, Hangos zúgással verset szólnak; A kis gedácskák,
Gyönge báránykák Együtt küzködnek és táncolnak. Menjünk, kedvesim! És bölcs pajtásim
A zöld erdőbe sétálgatni; Komor kedvünket, Fáradt elménket Nyájas játékkal vigaztalni.
Pan Satyrussal Flóra Faunussal Driadesek közt itten jádzik: Mosolygó Nymphák
Zsengéjét hordják A violáknak, s fürtben kötik, Itt van Diána, Chloris utánna,
Jönnek elénkbe a sok Nymphák: Rózsapártákkal, Szép bokrétákkal Várnak bennünket a Napeák.
Cookies on Poetry Cove