Hiv társam, dohányos börbönczém,
Te tisztitod fejemet,
Szép pipám, égő kis kemenczém,
Te enyhited mellyemet.
Füstecskéd kereng, forog, játszik,
És megvallom, vigasztal,
De alig tünik s már nem látszik,
Azért engem meg is csal.
Sőtt nem csall, leczkét ád elmémnek,
Mert igy lész vége életemnek,
Élő ember, gondold meg:
Mint a füst oszlik hirtelenül,
Ugy magad is, fontold meg,
Elcseppensz egykor véletlenül!