A HAJNAL

A szép hajnal mihelyt hasad, Mindenek megujulnak, A setétség gyorsan szalad, Erdők megvidámulnak,

A madárkák felserkennek, Rázogatják szárnyokot; Éneklésre készülgetnek, Próbálgatják torkokot.

Harmatgyöngyét hullogatja Arany haja szálain; S aranyhaját lobogtatja Alabastrom vállain.

Piros rózsák mosolyognak, Kinyitják kebeleket, Rozmarintok illatoznak, Újítják leveleket.

Vannak gondban a pókocskák, Hállójokat sétálják, Hol megszakadt, foltozgatják, Legyek utját elállják.

Prédát várnak, lesben állnak, Fúlánkokot készitnek; Fia vagy, légy! a halálnak, Ha hállóba keritnek.

Madarászok lépvesszőkkel Rakják készült fájokot; Gunnyójokban mesterséggel Fújják csalárd sípjokot.

Jön a rigó, harkály, szarka, Felzendül a tollas nép. Mátyás kiált, oda farka; Sok baglyokat fog a lép.

Bús gerlicze vesztett társát Felkeresni útnak megy; Zokog, sírja árva sorsát, Nyögésétül zeng a hegy,

Fáradságát nem sajnálja, Erdőt, bérczet megkerül, Méglen himét feltalálja, Zöld ágakra le nem ül.

Kelj fel, pásztor! hull a harmat, Hinti hajnal gyöngyeit. Siet pásztor, szakaszt álmat, Hágja hegyek teteit.

Juhocskái vigan járják A harmatos völgyeket; A mezőköt beretválják És nevelik tölgyöket.

Nyúlacskák is kibaktatnak Tavaszi vetésekbül, A szarvasok ugrándoznak A friss forrásvizekrül.

Erdő szélén farkas kullog, Husra feni fogait, Barlangjában medve morog, És szoptatja kölkeit.

Már a réczék sem alusznak, Usznak a patakokon. A parasztok hason másznak, Vigyáznak a partokon.

Ha puskájok szerencsét hoz, Vigassággal megtérnek, Napkeletkor tiszttartóhoz Bátrabban bemehetnek.

Úthoz fognak szarándokok A hajnali hívesben, Izzadoznak a kovácsok Homlokig a műhelyben.

Elmélkednek a deákok Irnak, törik fejeket. Félnek, netán preczeptorok Megszegdelje bőröket.

De már a nap a tengerrül Emelgeti szekerét. A hajnal is az egekrül Elinditja kerekét.

20. Napkeletkor egyéb dolgok Fárasztják embereket. Versirásban kik boldogok, Megmondhatják ezeket.