Miért dobog, miért feszűl,
Miért zajog, miért örűl
Ma ekként kebelem?
Hisz’ a világ nem változott,
Nincs új virág, új csillagot
Sehol nem lát szemem.
Te eljövél, és szívemet,
Mint nap ha kél a bércz felett,
Sugár hatotta át.
Olyan sötét volt életem,
Most üdv a lét, a szerelem
Elűzte bánatát.
De jaj nekem, ha elhagyál!
Mint ha a nap nyugodni száll,
Éj födné létemet.
A szerelem napom vala,
S egy napnak nincs két hajnala:
A szív egyszer szeret.