Alig jött s már is elhagyott,
A kit úgy vártatok,
Szerelmeteknek gyermeke; -
Szülék, ne sírjatok!
Édes a hosszu nyúgalom,
Bár percznyi lét után:
Nem jó nekünk a föld szinén,
Alatta jobb talán.
Hisz azt, mi életünkbe’ szép,
Ő már élvezte itt:
A napnak meleg sugarát
S anyjának csókjait.