Tartósb örömre érdemes Barátom!
Midőn el-tsüggedt karjaid köztt látom
A főldi Szépség ritka remekét,
Bé-zárni tsak most nyíló életét:
Ki nem szívelli kínos veszteséged?
Ki nem javallja méltó könnyeid?
Eggy pertz vetett bóldogságodnak véget?
S eggy halhatatlan Szépet sírba vitt -
A kisded Ámorok sírtak felette,
A bús Hír tépett hajjal jajgatá
A tsendes Virtus kedvesét, ki áh!
Neme díszét magával el-temette -
Heába nyújtod értte karjaid
Lelkem fele! tsak port ölelsz-jobb része -
El-hervadt kellemit tekéntjük itt -
E bánat lak-helyéből ált-enyésze -
O sírj Szerelmed áldott hamvainn!
Ha ki-fakadt, enyhűlést lel a kín.
S midőn eggy pertzig édes könnyed árja
A bú előtt sebess szíved be-zárja:
Említsd, hogy Kedvesed már partot értt!
Mí evezünk a tenger mélly öblében,
S pályát futunk a síralom völgyében,
Kit a Mindenható előnkbe mértt.