Üdvözlégy méltó Phoenixe Theresa porának Te, kiben árva Hazánk egyedűl hellyezte reményjét! O Leopold! kit az Ég példáúl kűlde világra A koronás Fejedelmeknek, hogy merre hanyatlik
A nap arany szekerén, vagy az éj bús fellegit űzi: Tűndöklő Virtussaidat bámúlva tsudálják. Űlj-fel öröm-riadás köztt a diadalmi szekérbe! Öltözködj bársonyba, s el-húnyt Testvéred helyébe
Fogj páltzát, mellyet rettegjen az Osmani Porta. S homlokodat kerekítve minap nyertt új koronáddal Érdemes oldalodat szentelt pallossal övezd-fel. Tí pedig Eggyházunk Fejedelmi! vigyétek előtte
Eldődink módjára jelét a drága Keresztnek: Mellyet elébb István a fényes Stambuli háztól Égnek ajándékát, mint Constantinus előtte - Mert a Nap-keleten fekvő nagy Bírodalomnak,
Melly Európában végetlen közre ki-terjed, Bírta nagyobb részét - tzíműl nyere Pannon! hazádnak; És ugyan azt mai nap Leopoldnak nyújtja, ki által, Dőlő félbe levén a Muselmannok hatalma,
Mellynek alatta nyögött az igaz Hit századok ólta: Szent koronánk örökét terjeszteni kardal akarja, Indúlsz, hogy meg-erősíted a Nemzeti Végzést, A hitet Eldődid módjára le-tenni Hazánknak.
Így fogod a kormányt kezeidbe, s az hajdani törvényt Nem sérted, s el-nem-mellőzöd az innepi pompát, A Haza boldogsága tiéd s tele rész-vétellel Örvendessz javain, bal sorsán könnyeket húllatsz.
Ím! az egész Természet el-hányván hajdani gyásszát Új artzát öltöz meg-elégedtsége jeléűl. Nézzd! paripád az ülő terhétől gőgre hevűlvén Tajtékzik, s lépésit alattad dölyfösen hányja.
S még a nép sokasága tolyongván nyomdokid űzi: Száz tűzzel viselős ágyúk ropogásokat adnak, S tőltött vas-tsöviből ártatlan mennyköveket szór A Sisakos, s az eget füst-fellegzetbe borítja;
A víg mennydörgés közbenn értz trombita harsog, S a ki-terűlt levegőt örvendetes hanggal hasítja - A népek felesen gyülekeznek, s eggybe zavarva: Gyermeki kor, hőlgyek, férjek, s a gyenge leányzók,
Merre szabad menetelt engednek az öszve-sereglett Nemzetiek, koronás Urokat meg-látni sietnek. Test-őrzőid alíg nyitnak szabad útat előtted: Meg-teltek minden sorsú rendekkel az útzzák.
Nézd az Egek bóltját öröm-ábrázatba borúlva! Innepi fényt ereget sugárival, és ha lehetne, Meg-tartóztatná lovait, s a tenger öblébe Tűz-szekerével alá későbben hanyatlana Phoebus.
Úgy vagyon: őt az egész Kún-föld Attyának ohajtja Eggy szívvel, ki minap Toskánai thrónuson űlvén Most a nép örömére fel-hág a Pannoni székbe; S kintseit híveinek szívében hellyezi, s e’ként
A birodalmok egyébb koronás fejedelmit előzi. A hódolni be-gyűlt hív nemzet már is előre Érzi jövendőbéli javát Attyának alatta. Így tettzik jobbágyainak, s így tettzik az Égnek
A Koronás; így hajtja fülét hozzája kegyessen A Tehetős, s köz-haszonra törő kérelminek helyt ád. Így az időt meg-győzi, s örökre ki-terjed az ország Hol kormányt ember-szerető nép-attyai fognak.
Boldog örök! mellyet szánt a Tisza szőke vizével, S termékeny hegyeit Bacchus meg-rakta gerézdel: Ó bizonyára, ha vólt sok századok ólta királyod, Akinek országunk méltán kötelezte-hitét-le:
Aki javát egyedűl népének mérte javához: Aki alatt mezeidre az ég áldása ki-terjedt: Boldog hazám! e nap szent légyen előtted örökké! Űld emlékezetét, és értz táblára ki-mettzvén
A feledékenység zavarába merűlni ne engedd. Álmodom é? vagy homályt von az Éj örömünknek egére? sat.
Cookies on Poetry Cove