Ti boldogító érezések!
Ti ártatlan nyögdétselések!
Te, kit nem ért kivűlem más,
Titokkal tellyes húnyorgás!
Ti epedő gerjedezések!
Te néma eggyütt-múlatás! -
Ti eggybe-forrt ölelkezések!
Te édes el-ragadtatás! -
El-múltak - ah mindennek vége!
Öröm-napunk homályba tűnt,
Szerelmünk bájos édessége,
S boldog tsalódásunk meg-szűnt -
O Chlóris! élte nyúgodalmát
Kebledben hagyta kedvesed -
Utánnad sír - enyhítsd siralmát!
S hozd-fel az el-húnyt örömet!
Ha ütsz ismét Te boldog óra!
Melly kínjaimnak véget vet,
S ölembe zárja kintsemet?
Ha fordúl végezésem jóra? -
O Sors! ne nyújtsd keservimet
Tovább ez ál-vígság helyében:
S önnként le-teszem éltemet
Imádott Chlorisom keblében.