Indúlsz a Pannon Édenébe,
A Grátiáknak lak-helyébe
Lelkemnek jobb fele!
Hol űzi vak elmék homályját,
S le-tépi a bűn ál-ortzáját
Lantodnak zengzete.
Én, el-merűlve bánatomban,
Nyögök nem érdemlett honnomban,
S utánnad esdeklem.
S lépésid könnyben ázott szemmel,
El-telve néma gyötrelemmel
Távúlról követem -
Te a mord tél bús fúvatagja!
Amerre a Szépség alakja Ferentz útját veszi:
Térj Aeolus vak tömlötzébe!
Hagyd fújja lágy Zephyr fülébe,
Hogy Dayka szereti.