Skip to content
1773–1805

XXVI. ének

Mihály Csokonai Vitéz

Akit ketté fűrészelnek, Avagy forró olajban Elevenen megferesztnek, Vagy fúrnak az agyában;

Kinek fene eszi tagját, Minden ina elszakad; Kinek köszvény rágja csontját, Keze-lába elszárad:

Noha nagy kín és szenvedés, De hogyha a szerelmet Mérjük hozzá, időtöltés, Főképpen az enyimet:

Nincs több oly kín az ég alatt, Mint mit érted szenvedek, S tán ez a kín el is alat, Ha mégsem reménylhetek.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
XXVI. ének · Mihály Csokonai Vitéz · Poetry Cove