Majd hogy kétségbe nem estem,
A bút nem bírhatja testem.
Ront, pusztít Pandora nagyon,
Pixisével majd csap agyon.
Szülőm búk árjai vala,
Minden kedv tőlem elhala.
Már csak pusztít veszedelem,
Bár égből a segedelem
Küldessék, nem sokat a’ tész,
Mert minden mostoha nálunk,
Sőt minden tőle el is vész,
Melyt nem bírván soha vállunk,
Csak a bú árja csatázik;
Már rajtam bánatok állnak,
És könnyel már szemem ázik,
S a búk szívembe leszállnak.