Skip to content
1773–1805

Proo: Egy kies kert leírása

Mihály Csokonai Vitéz

Mutogatja magát a pompás természet, Mesterség cifrái tündököltet készet. Áldott természetnek kies lakóhelye A nyájas örömök legelő mezeje,

Hol az ártatlanság vidám képe örűl, Kedves gyönyörűség táncolva jár körűl. Ártatlan múlatság emelte magának Örökös sátorát kertébe Flórának.

Itt Zefir virágit mikor csókolgatja, Édesen illozgat mennyei harmatja. A termő gyümőlcsfák majd hogy egymást érik, Egyről gyűmőlcsöket vékával is mérik.

Már Priapus is felállott az állóra, Hogyha majd nem vigyáz, megbűnteti Flóra. Itt a víg örömök s nyájasság egymással Táncolnak öszvefont karral Zefirussal.

Egy szép forrás csereg e kert közepében, Nimfák gyengédedett fái nőtt szélében. Egy szép, kies kerthez közel egy folyóvíz, Melyből sok plántákra hárúl bőv, édes íz.

Nem messze a parthoz van egy szép zőld csere, Melybe a bú soha bémenni nem mere. Egy magos kőszikla a habok mérgétől Őrzi e kies helyt észak hidegétől.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Proo: Egy kies kert leírása · Mihály Csokonai Vitéz · Poetry Cove