Ah, szép Rózsim! óh, istenek,
Már a mezők zőldellenek,
Csak meg ne érkezne
A Tavasz bár.
Óh! egek, mit tégyek,
Végbúcsút hogy végyek!
Elmégyek örökre,
Angyalom, már.
Ah! Melitesz, bár mindenek
A tavasztól zőldellenek,
De e hív beteg szív
Mord telet vár.
Óh, egek! ölellek,
Csókokkal tisztellek,
Nem lellek fel többé,
Angyalom már.
Bár most megszűnnek,
De el nem tűnnek,
Ah nem, bennem
A régi jók.
Hívséged becsét
Védje, mint pecsét,
Hívem, szívem!
E végső csók.