Skip to content
1773–1805

Más

Mihály Csokonai Vitéz

Míg a nap egünkön magát felemeli, Múzsám, neved napját ekképpen tiszteli. Az öröm, az élet édes balzsamoma, Légyen bús szívednek gyógyító flastroma.

A Mindenhatónak láthatatlan keze Minden veszélyek közt élted védelmezze. Kinyújtott karjának legnagyobb hatalma Légyen ugyanannak isteni óltalma.

Mert ez a felhőket, melyeknek kárpitja Ragyogó napunkat sokszor beborítja, Tőlünk láthatatlan messzire repíti S ezzel volt delünket ismét kideríti.

A jóknak, amelyek az igaz számára Tartatnak, ne légyen rád nézve határa, Mint Nestornak, élted terjedjen sokára, Végre fogadjon bé az ég dicső vára.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Más · Mihály Csokonai Vitéz · Poetry Cove