Óh, Lilla! Lilla! halld meg
Kellő hatalmadat.
S mely’k isten adta, valld meg,
Íly bájos ajkadat?
Midőn te mátkatályúl
Egy csókot adsz nekem:
Szívem merőn elájúl,
Elhallgat énekem.
Szácskád magára nyitja
A szájat és szemet,
A mennybe andalítja
Nektárja lelkemet.
Ajkad virági szebbek,
Mint rózsa bíbora,
És csókid édesebbek,
Mint a Tokaj bora.