Láncba fűzni most szeretném
Én a jázmint s violát,
Hogy velek megtisztelhetném
Ezt a lelkem-várta mát.
Szép Lilim! halmos mellyedre
Rózsazáport hintenék;
Haj, Lilim: hószín öledre
A piros mint illenék!
Jaj, de most a tél csatázik
S véle a szél és a jég,
Minden fagy most, minden fázik,
Csak szerelmünk lángja ég.
A te szádon a tavasznak
Százszorszépe nyíl, virít;
Ah! az én orcáim asznak,
Engem a nyár süt, pirít.
Eszerént mi bőjthavában
Ollyal kedveskedhetünk,
Amit csak tavasz javában
S nyár felé szemlélhetünk:
Add nekem te két orcádnak
Kellemes virágait,
Én ajánlom bíbor szádnak
Szám hevűlő csókjait.
Óh, engedd meg, hogy meghintsem
Vélek orcád két felét,
Hogy velek köszöntsem, kincsem!
Szép nevednek reggelét.
Ötven versbe ötven szókkal
Annyi érzés bé nem fér,
Mint egy csókba: hát egy csókkal
Száz köszöntő fel nem ér.
Én azért hív tisztelésem
Íly ritmusba foglalom,
Té’s, ha tetszik, idvezlésem
Így fogadd el, angyalom.