Nyílj ki, nyájasan mosolygó Rózsabimbó, nyílj ki már, Nyílj ki: a hajnalba bolygó Gyenge szellők csókja vár.
Nyílj ki, gyenge kerti zsenge: Hébe nektárt hint terád, Szűz nyakadba Flóra gyenge Bársonyos palástot ád.
Óh, miként fog díszesedni Véled e parányi kert! Óh, hogy óhajtják leszedni Rólad ezt a drága szert!
Hadd szakasszalak le, édes Rózsaszál, szép vagy te már. Hej, ha meglát, hány negédes, Hány mosolygó lyányka vár!
Nem, nem! egy leány se nyissa Büszke fűzőjét terád, Főldi doktor szép Julissa Néked újabb kertet ád.
Ott kevélykedj bíboroddal Ékesebb bíborja közt! Ott kevélykedj illatoddal Kedvesebb illatja közt!
Akkor a szép rózsafának Bimbaját árnyékba vedd S benne nőtt kis Rózsijának Képit új rózsákba szedd.
Gráciák úgy szállanak le Zőld levélkéidre ma S kedvezőn mosolyganak le Onnan a kis Rózsira.
Így piros orcád egészen Gyenge orcájára nő, S Rózsi élő rózsa lészen, Majd ha a világra jő.
Rózsa lészen ő magába, Drága Rózsa, drága kincs, Minthogy íly szép kert sorába Semmi hitvány dudva nincs.
Drága Rózsaszálba lelte Életét e Rózsaszál. Főldi nedvesség nevelte, Mindenik jó karba áll.
Rózsa színű Júliánna, Itt van egy szép rózsa hát, Vedd örömmel s várd utána A parányi Rózsikát.
E virágot szép öledbe Vedd be, és míg abba lész, Híved is jussék eszedbe, Hogy köszöntésedre kész.
Én, hacsak csalatkozással Fébus el nem áltat ám, Rózsival s vígasztalással Bátorítlak, szép madám!
És ha majd jövendölésem Bételik szüret felé, Vígadásom s tisztelésem Bőv jutalmat nyerhet-é?
Ah, elég jutalma lészen Tisztelő szívemnek az, Az, ha látom majd egészen, Hogy proféciám igaz.
És ha egyrészt tiszta szívem Abb’ az inneplésbe vész, Melybe két valódi hívem Kőlcsönös vígságba lész,
Majd talám nagy korra érvén A parányi Rózsi is, S rózsa színével megérvén Gyenge elmécskéje is,
Majd ha a negyvent megélem, Mint öreg poéta már, S majd ha kedves anyja vélem Akkor a negyvenbe jár,
Elbeszélvén Rózsijának Hajdani proféciám: Rózsi a proféciának Vígadozni fog talám.
S rózsa színekkel virúlván, Gyenge szája lánggal ég, S csókokat rak rám, pirúlván, Két fagyos kezemre még.
Cookies on Poetry Cove