Feltetszett reggele Ferenc várt napjának Ma, hogy a hajnalnak rózsái nyílának. Tudom, hogy a múzsák e dicső reggelnek Tiszteletére víg hangon énekelnek.
Én is azért, bátor Pindus zőld halmára Erőtelen Múzsám még nem sokat jára, Elkezdem énekem, tudván, az isteni Felség hogy Múzsámat fogja segíteni.
Mint mikor lovait a nap elindítja, Lehasad az égnek fekete kárpitja. A köd szemünket vakító homályja Sehol kék egünkön helyét nem találja.
Vagy mikor egy felhőt érő hegytetőnek Zúgó üregiből a szelek kijőnek, A bolyongó felhők egy seregbe gyűlnek S kevés idő alatt tőlünk elrepűlnek.
Így ma amely öröm hajnal hasadtára Napodat elhozta, melyet szíved vára, Űzze el fellegét a komor bánatnak S a gondoknak, melyek lelkedig béhatnak.
Az Úrnak ki, midőn fárasztjuk az eget Kérésünkkel, reánk bő áldást csepegtet, Minden veszélyek közt mindenható karja Töredék egy élted óvja s oltalmazza.
Lásd, adnak az egek gazdag tavaszt s nyarat, Lásd, a sarlós Ceres miként izzad s arat. Légy soká részese a szőlő-nektárnak, Melyet sok Bakhusok szomjúsággal várnak.
Végre ha e mostan felderűlt reggelnek Éjjeli eljővén, napjaid eltelnek, Míg fagyos testednek készűl csendes sírja, A boldogok közzé az Úr neved írja.
Cookies on Poetry Cove