Skip to content
1773–1805

Egy város leírása

Mihály Csokonai Vitéz

A mord Merkurius szárnyain repűltem, A Fekete tenger partjára leűltem. A habok mormolva verik a kőszirtot, De ezek csúfolván, melyet ki nem irtott

Még a dühös habok mérgek s irígységek, Ámbár akármeddig tartott dühösségek. Nem messzire láttam ott egy roppant várost, Sok szegény királynak igen nagyon károst,

Ahonnan az ágyúk zúgván közelgettek, Melyeknek gyomraik halállal tőltettek. A sok rakás bombi repűlt mindenfelé, Mely az egész határt egészen eltelé.

Bémentem a várba, ahol megütköztem, Mert sok kincsek között majd eltévelyedtem. Drága temjént visznek ennek óltárára, Sok ajándékokat emelnek számára.

Űl az Achmet zultán kevély trónusában, Gyönyörködik szeme sok cifraságában. Lába alatt hever tűndöklő ezüstje, Melyre sóhajt feldúlt sok városok füstje.

Sok drágaságoknak e város hazája, Az egész világnak mert ezt szólja szája. A palotájára mesterség cifráját, Tékozlá a szépség rá a frizúráját.

Te nagy, kevély császár, kinek bűnös karja Öl, ront, pusztít s vérrel a főldet takarja, Kitől függ sokaknak mind élte s halála, Boldog, ki kedvébe helyet jól talála.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Egy város leírása · Mihály Csokonai Vitéz · Poetry Cove