Már a víg szüretnek örűl minden ember, Mellyel örvendeztet bennünket szeptember, Októbert ekképpen bíztatja előre, Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre.
Setétűl a gohér a piros vesszőkön, Barna színt vér vissza a többi szőlőkön; Amelyeknek általvilágló kristályja Nézőjét már édes nektárral kínálja.
Rajtok királyságot mutogatni akar A véres bársonyba kevélykedő bakar. A sárgálló almák s a piros körtvélyek Legörbedt anyjoknak emlőjén kevélyek.
Elterűltek fájok alatt a berkenyék, A kövér noszpolyák, a borzas gesztenyék. Megterhelte az ősz a fáknak ágait, Vastagon ráfűzvén gazdag áldásait.
Csak az a baj, hogy már hívesek a szelek, Néha egy kis hideg és dér is jár velek. Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte, A napot az éjjel egyenlőnek mérte.
Már hát elérkezett a víg október is, Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is. Itt van a víg szüret, s mustos kádja körűl A szüretelőknek víg tábora örűl,
Melybe hordogatja a megért szőllőket, Víg tánccal s lármával nyomja benne őket. Kellemes zúgással omlanak cseppjei, Jó kedvvel biztatnak zavaros levei.
A sajtó örvendő lármával csikorog, Oldalán a piros nektár zúgva csorog. A lucskos parasztok szurtos képpel járnak, Neki, neki mennek e teli zsajtárnak.
Az ideit szűri, issza a tavalyit, Jövő esztendőre tartja majd a mait. Az új bornak örűl, de ótól kurjongat, Mert marka is teli kulacsokat kongat.
Tántorgó lábával s reszkető karjával Mégis sok hordókat tőlt édes mustjával, S míg a zúgó léhón lefelé foly a must, Azalatt a hordó mellett iszik víg tust.
Haragszik a gyermek Bakhus a hordóba, Míg egyrészét ki nem szedik a lopóba. Mérgébe tajtékját túrja a szájára, Kiüti fenekét, s elfut utóljára.
Rips, raps, a szőllők már puszta támasz megett Gyászolnak, hajdani díszek mind oda lett. Sok mustos kólika, sok hasrágás, salva Venia, a tőkék mellé van plántálva.
Itt van már november didergő hónapja, Hideg szele a fák ágait megcsapja, Meghalva elhullnak a sárga levelek, Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza. Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel, A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése Házba zárt szívünknek kedvetlenedése. Jer, barátom! minden únalmat űzzünk el Az új boron vídám beszélgetésünkkel.
Cookies on Poetry Cove