Hogy a vén Saturnus kiholt Az egek trónusából, Már semmi örökös nem volt A chaosz sexusából,
A rendek közt nagy lárma lett A futurus Kronprinz felett A mennyei Diétán. S minthogy az öreg megette
Részeg fővel fiait S ezeknél inkább szerette Titán atyjafiait: Megmondták categorice,
Hogy vi legis pragmaticae Junót teszik királynak. Követvén a magyarokat Trónusba is űltették
S így a deputatusokat Már széjjel eresztették S a palota ajtajába Kitett bellica cassába
Tíz konc papirost hánytak. Hogy a vének eloszlának, Actu lárma támadott, S az öreg sanctiójának
Mindjárt nyaka szakadott, Mert hárman contradicáltak, A gyűlésre apelláltak Az új electióért.
Jupiter, a vén istennek Egy ismeretlen fia Kihírlelte mindeneknek, Hogy a nagy monarchia
Őtet illetné s testvérét, Azért adják ki a bérét, Mert ő sem fattyú-gyermek. Erősségűl produkálta
Az atyja bibliáját S ebből mindjárt demonstrálta Genealogiáját; Mert az első paginára,
A biblia táblájára Fel vólt írva a nevek. Az is Notabénébe volt, Melyik mikor született,
S hogy Jupitert megette volt, A többivel is úgy tett, De részeg fővel firkálta, Hogy megholt, recognoscálta
Azelőtt harmadnappal. Hozott is erről levelet Az egri esperestől, Hogy ő az, akit megevett
Az apja mindenestől; És őt Jupiternek hívják, Dictum. - Ezt recognoscálják, Mert ha nem, ebet fognak.
Nolle velle a mágnások Megismerték királynak, Bátor a szűr alól mások Másképpen voksolának.
De mivelhogy a pap mondja, Bátor bolondok bolondja, Fenekestől igaz az. Kitették hát szegény Júnót
A papok kontójára, Jupitert, Neptunt és Plútót Juttatván trónusára Így az erő és a scelus
A venerabilis clerus Quidquid oppugnat, ruit. Mit volt tehát már most tenni A szegény királynénak?
Hová tudott tovább menni? Hogy a csetepaténak Véget vessen jó eleve, Önként apácává leve
Pozsonyba a Schloszbergbe. Azonban a successorok Cívódnak a trónuson, Uccu a sok prókátorok
Kapnak a processuson; Míg perelt a három gyerek, A vén Isten-presbiterek A táblánál kushadtak.
Jupiter csak azt vitatta, Hogy övé az elsőség S már rég intabuláltatta, A királyi felsőség
Specifice őt illeti, Az öccseit ki is veti Minden aviticumból. Azonban ő insurgens volt,
Vért ontott hazájáért; Négy krajcárért majd meg is holt, Ha kellett királyáért. Innet a consectarium,
Hogy tehát az Imperium Isten uccse övé lesz. Neptun úgyis Angliában Matróz volt s soká lakott,
S a kapitoliumában Ott nem oly sokat rakott; Osztán ő meg kálvinista, Én pedig vénebb s pápista,
Hogy lenne hát az első? Pluto öcsém nem kívánja, Mind Jupiter, a trónust, Magát kelmetekre szánja,
Sőt minden apai jusst Még tavaly, hogy barát leve, Finalissime kiteve Az alfőldi klastromba.
Denique a plebánusnak Nincs voksa a világba, Majd lesz a franciskánusnak Elég a mennyországba.
Osztán nekik se gyermekek, Se lyányok, se feleségek Nincsen, csak szakácsnéjok. Hápoktak a vén istenek,
Hogy a dolgot hallották; Igazságokat mindenek Egy szájjal kiáltották, Hogy a kérdést megelőzzék,
Felét süssék, felét főzzék: Ez volt a judicium. Prüszkölt a sok kobak isten S rávert a füleivel,
Mint sok kolop mágnás Pesten A rongyos Verbőczivel. Ez volt az egész crisisek, Sok ökörből lett Ízisek
Így tesznek ám még ma is. Komám uram subscribálja, Kigyelmeden már a sor, Az úr majd coramisálja,
Különben is assessor; A tanács pecsétnyomóját, Egy horribilis nagy gólyát Nyomnak a decretumra.
Ez bizony, mond Neptun, megvan, Hát mi nem is szólhatunk? Hiszen nekünk is jussunk van, Tehát protestálhatunk;
S azért hogy én matróz voltam És deákúl nem tanúltam, Csak király volt az apám. Tovább is jártam sok papnál
Az akadémiákon, S többet hoztam egy schlafroknál, S még sok fűzfa deákon Ki is fognék - hisz tanúltam
Én is, mert ifijú voltam S rhetor Oxfoniában. Azért hogy boszorkányságot, Mint őkelmék, nem tudok
S holmi hókus-pókusságot Soha nem gyakorolok: De biz azért, engem ugyse, Tíszteletes uram öccse
Sem tenné ki a szűröm. De Pluto pap természete Sem szenvedhette tovább: Ím, mond, engem is kivete
Jupiter, s hovatovább Mindíg csalja a testvérit; De meg is adom a bérit More jesuitarum.
De míg az lenne, héj, bátya, Adja kend ki jussomat! Mert ha nem, hát majd meglátja Püspöki hatalmamat!
Azzal a megszokott schémát: Egy nagy mennykő anathémát A bátyja fejéhez sújt. Csaknem főldönfutó leve
A Pluto testvérbátyja, De, hogy az öccsének heve Múlni kezd, immár látja. Szép szóval, no osztozzatok,
Bruderek, csakhogy hagyjatok Engemet vegetálni. Dictum factum, úgymond Pluto, Én az első részt veszem,
Mivel ordine statuto A papi rendet teszem; Azomba a minapába Verbunkos voltam Chinába
Több missionárokkal. Elhűlt erre szemek, szájok Az Isten-statusoknak, Tűzbe jött egész orcájok
A deputatusoknak; Így van sok kolop senátor, Két sillabáját ámbátor Rághatja a nevének.
Ejnye, ejnye, egy vén mágnás Így prédikál felőle; Bizony, bizony e’ megint más, Nem tom mi lesz belőle.
De a nagy consectarium, Valamint a judicium Szintolyan véletlen lett. Fogják tehát az aktorok,
A pápához indúlnak, Uccu a sok prókátorok Mind kifelé nyomúlnak. De míg erre rámehettek,
Ezer pennát is megettek A felső parlamenten. Míg az urak odajárnak Rómába a pápánál,
Addig itthol disputálnak A papok a táblánál: A nemes jószágokból is, Sőt még az asszonyokból is
Sedecimát kivántak. Mivel tehát ezt a statusok Nékiek meg nem adták, Rajta a sok clericusok
Magokat összecsapták: Máig is, si non ex toto, Tamen potiuntur voto, Szakácsnékat tartanak.
Uccu egyszer lárma esik, Az urak megérkeznek; A főrendeket keresik, Kik felgyülekeztenek;
Jupiter a mandátumot, Az atyai monitumot A hasáról olvassa. Rövideden ide megyen
A levél foglalatja, Hogy mindenik király legyen, Mivel király magzatja; Jupiter az égieket
S vélek minden főldieket Királyi névvel bírjon. Neptun, mivel Angliába Soká hajóslegény volt,
A nagy Óperenciába Sok ideig vándorolt: Bírjon minden tengereket, De az apai egeket
Jupiternek engedje. Minthogy pedig a barátot Nem is interessálják A főldiek, a kabátot
Csak Plutonak tukmálják; S minthogy különben is barát, Öltözzön kámzsás maskarát S pusztúljon az alfőldre.
Megállt erre szeme, szája Pluto János uramnak, Lángba jött a két pofája: Nos ez, úgymond, magamnak
Derék levestikom vala; Megmondta ezt a kabala Még tavaly, de nem hittem. Azonban teremtettézte
A cardinálisokat, Ráncos szemmel körűlnézte A korhely mágnásokat. No hisz, mondta, teremtették,
Megtanítlak, szedtevették, Vas kesztyűbe fütyölni. Ezzel az ajtót bevágja S szóba sem áll senkivel,
Nyelvét csaknem széjjelrágja Sámson úr fegyverével; Mérgesen állt szeme, szája, Szerencse, hogy patronjába
Nem volt cündlokra való. Mond mérgesen: kurvanyátok, - Farba rúgja az eget - Pernahajder az apátok,
Locsogtam már eleget, De nincsen resultátuma, A fikák argumentuma Sem használna már nektek.
Torkon üt egy isten-agát, Nyerget tesz a hátára, Ezzel frissen kapja magát Felveti az agára.
Mint Bálámról hajdanába Mondják, hogy Palestinába Szamárháton útazott. Azonban a sok mágnások
Szanaszét eloszlának, S a többi isten-pajtások Collatiót csapának: Pro animis mortuorum
Et pro successu suorum Mind leitták magokat. S mikor immár docte voltak, Csak komáztak egymással,
Ezer kánont is koholtak Isteni sugallással, Jupiter pedig Neptunnal, Mint Augustus Lepidussal,
Éppen úgy cselekedett. Ő is aztán ittas fővel Lebukott az ágyára, Junót, a hugát, erővel
Oda rántá magára. Ott egyszerre a susogót Megtette és a kézfogót Breviter elvégezte.
Egy jó flintát Junó előtt Kiránt két oszlop közűl, Mond, ez egész tőltéssel tőlt, Tetszik a lánykák közűl,
Hogy gyümőlcsöt szakaszthasson S édes érzést kóstolhasson E szőrös barack magból. Fő célja mindig a’ leve,
Valamíg uralkodott, Hogy a familia neve Őbenne el nem fogyott, Ha hiszünk a scriptoroknak,
Holmi Isidorusoknak, Meg is felelt céljának. Eddig van az osztozásnak Egész históriája,
Az egész tanácskozásnak Rövid theoriája; Practice a mindennapi Tapasztalás és a papi
Csalárdság bizonyítja.
Cookies on Poetry Cove