Tavasz virít, s száz rózsa nő
Orcádnak Édenében,
S szemed kerűletében
Május mosolygó napja jő.
Nyár van nekem, s halálra fő
Szívem tüzes hevében,
Mert Ámor ég egében,
S caniculát tett benne ő.
Ősz űl setét orcámba, és
Sok búja fellegével
Özönnyi könnyzáporral és
Tél szállt fagyos jegével
Szívedbe, s abba semmi rés
Nem ég Ámor tüzével.