Múzsák! kik a zőld Tempében
Múlattok a hegy tövében,
Jertek vígan énekelő
Lanttal elő!
Kezdjetek új éneket,
A most jött fő rendeket
Vélek tisztelvén.
Óh, mi nem hallottuk még,
Mely méltóságos vendég
Peng itten a Hír nyelvén?
Peng itten a Hír nyelvén?
Itt országunk fő bírája,
Kit méltán tisztel hazája,
Eljött hazánk nagyjaival
S Károlyival.
Gróf Zichyt, gróf Károlyit,
A Thémis apostolit
Látja Pallásunk.
Tiszteljétek énekkel!
Ekhózzon hát nevekkel,
Ekhózzon hát nevekkel
Örvendező szállásunk!
Örvendező szállásunk!
Nohát hárfátok
Ha leraktátok,
Szedjétek kezetekbe.
Tágúlt húrjait
Hangoztassa itt
E kies berekbe.
Mondjatok mindnyájan tátott
Torokkal hangos vivátot,
S e két méltóság nevének
Zengjen Pinduson az ének.
Éljen Zichyvel
S kísérőivel,
Éljen Károlyink, éljen!
Mi térdhajolva
És kézcsókolva
Mind tiszteljük mélyen;
Azt kívánja e vivátunk,
Melyet az égre bocsátunk,
Azt kívánja Debrecennel,
Azt nemzetünkbe mindennel:
Hogy sok időkig,
Sok esztendőkig
Tartsa meg őket az ég!
Mert mindnyájának
Szíve hazának
Szeretetivel ég.
Rekesszük mindnyájunkat nagyságtok kegyes szívébe.
Rekesztjük mindnyájunkat nagyságtok kegyes szívébe!
Élesztgessen bennünket annak szeretetivel.
Óh, ne vessen el!
Óh, ne vessen el!
Fedje Pindusunkat!
Fedje Pindusunkat!
Nagyságtoknak szenteljük fel mindnyájunkat.