Skip to content
1773–1805

Az emésztő tűz

Mihály Csokonai Vitéz

Az égető kutyácska A zőld mezőt aszalta, S alatta Flóra hímes Virági haldokoltak;

Fonnyadtak a ligetnek Zőldségi megkonyúlva: A főld egész határi Alélva bágyadának.

Énbennem is van egy tűz, Mondják, hogy az Cupídó; Én nem tudom, ki légyen, Nem esmerem nevéről;

Elég, hogy ég melyemben S olvasztja nagy tüzével: Szemlátomást betegszem És már alig lehellek.

Tegnap leszálla csendes Cseppekkel egy esőcske, Megáztatá az erdőt És a mezőt vizével:

S ím, a beteg virágok Mindjárt feléledének, S a hervadó levélkék Új életet kapának. -

Óh, vajha énreám is, Az én alélt fejemre Egy ilyen éltető víz Hűs cseppje harmatozna!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Az emésztő tűz · Mihály Csokonai Vitéz · Poetry Cove