Felfogadtam száz-meg-százszor, Nem fogok szeretni másszor; Felfogadtam, semmi lyány Rabbilincsre már nem hány.
Azt mondám, bolond is voltam, Hogy szerelmekhez hajoltam: Azt is mondám, mind bolond, Aki rólok le nem mond.
Felfogadtam, hogy míg élek, Egy asszonnyal sem beszélek; S bár Heléna volna is, Még sem kapnék rajta is.
Gyűlölöm minden nemével, Bájoló tekintetével, Gyűlölöm! - Mind csalfa kép, S még talán csalfább, ha szép.
Felfogadtam mindenekre, Rá se nézek őkemekre; Mert mind vesztembe kerűl. - Meg is álltam emberűl.
Jaj, de fojtó únalommal Bánat szálla rám egynyommal, S a szerelmes kény helyett Gyűlölség foglalt helyet.
A barátság s kedv megszűnék, Tréfa, nyájasság eltűnék; Csak setétes gondolat Vont körűltem gőzfalat.
Csak rettentő képzelések, Csak kegyetlen érezések Ostromolták lelkemet, Úgy gyötörtek engemet.
Semmi virtust nem kerestem; Embergyűlölésbe estem, S már egészen ellepe Lelkestől a sárepe.
Már az elmém is tompúla; És csak - csak kevésbe múla, Hogy fejembe nem lövék. - Mégis elmémhez jövék.
Légyen hálá! észrevettem, Hogy bolondgombákat ettem. S felkiálték: „Grácia! Megbocsáss, szép Cipria!”
Jertek, óh angyal-személyek, Hogy megint, mint ember, éljek! Elvetettem pisztolom - Szép orcátok csókolom.
Véletek hát szívet váltok, Szép embernék, s így kiáltok: „Mind bolond, ki nem szeret, Vágasson magán eret!”
Cookies on Poetry Cove