Ah! hová repűltél,
Lelkem, s mely felé?
Lilla száján űltél:
Hol vagy? ott vagy-é?
Annyi sok csókokban,
Ah, hova levél?
Ott vagy-é? azokban
Senki meg nem lél.
Látom már; azokb’ a
Bíborokba űlt
S a habzó csókokba
Torkig elmerűlt.
Ott evez sietve
A partok felé.
Kis nyilát nevetve
Nyújtja Ámor bé.
Ennek szálacskáján
Már a partra ért
S a partok rózsáján
Nyúgalomra tért.
S tán por-sátoromba
Már belé se jő:
A paradicsomba,
Abba alszik ő.
Lágy sohajtozások!
Melyeken eltűnt,
Míg a csókolások
Árja meg nem szűnt,
Ah, legyezgessétek,
Míg ott andalog,
Lengve rengessétek,
Míg nyúgodni fog.