Skip to content
1773–1805

Az anákreoni versek

Mihály Csokonai Vitéz

„Vad jámbusid, barátom! Hadd zengjenek szerelmet.” Így szóla Árkilok-nak Anákreon szelíden.

De ő saját szülöttit Nem engedé szerelmes Dalokkal elpuhítni. E szóra öszvezajdúl

A két öreg poéta. Közzéjek ugrik Ámor S apróra tépi mérges Jámbussit Árkiloknak.

Ambróziába mártja, Szerelmivel behinti; Liéus is, leszállván, Máslásba megfereszti.

Mind felszedé örömmel Anákreon magának; S mindjárt boros, szerelmes Dalokra verte őket.

Énnékem is belőlök Egy-két csomót ajánlott Bor és szerelmetesség Csepeg belőle, látod.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Az anákreoni versek · Mihály Csokonai Vitéz · Poetry Cove