Nyúgodj csendességgel
Itten, szép nimfa!
Ládd, mely büszkeséggel
Véd e boldog fa;
Vágyva árnyékozza
Téjszín kebledet,
Mely duplán boltozza
Márvány szívedet.
Két szemed héjjában
Éltem s holtom áll.
Csendes árnyékában
Álom s Ámor hál;
Mindkettő szemedre
Rózsaláncot fűz;
Nyugodj csak kedvedre.
Nyugodj, drága szűz!
Szép virágszálocska
Mind terűlj alá!
Híves árnyékocska,
Szállj lebegve rá!
Édesítsd nyugalmát,
Tiszta csergeteg!
Jőjjetek: jutalmát
Vénus adja meg.
Kis Zefir mellyére
Csendesen borúlj,
Félfedett csecsére
Gyenge szárnnyal fújj;
Sőt ha tudsz, lelkébe
Bújj egészen bé
S tudd meg, hogy fektébe
Rólam álmod-é?
Nem! - Magam vizsgálom,
Mit gondol most ott,
Vonj szemére, álom!
Dupla kárpitot,
Játszodtasd altába
Kedves képekkel,
Vidd Idáliába,
Hogy ne keljen fel. -
Mennyi ösvényemben
A tövisk s haraszt!
Majd ropog mentemben:
Ámor! szedd fel azt...
Ah, mely édes ízzel
Alszik kincsem itt! -
Pinty, pacsirta, csízzel...
Majd felserken... Csitt!