Valld meg, kérlek, kedves lélek!
Még szeretsz-é?
Engem másért, míg csak élek,
[Meg nem vetsz-é?]
Én szeretlek tégedet,
Tisztelem jó szívedet:
Megvethetsz-é?
Megvethetsz-é?
Hidd el, kérlek, kedves lélek!
Én szeretlek,
Téged másért, míg csak élek,
Meg nem vetlek.
Százszor már nem mondtam-é?
Mégis kételkedhetsz-é?
Be nevetlek.
Be nevetlek.
Sokszor ám a lyánka szíve
Állhatatlan.
És ahoz, ki legjobb híve,
Irgalmatlan.
Én is attól tartok ám;
Mert ez a kis ethikám
Csalhatatlan.
Csalhatatlan.
Én is hát szíved formáját
Úgy tekintsem,
Hogy más ifjaknak hibáját
Rád is hintsem?
Nem, nem: bár más mit tegyen,
A mi szívünk hű legyen;
Úgye kincsem?
Úgye kincsem?
Én örökre lészek híved,
Kedves lélek!
Én is, kedves! mással szívet
Nem cserélek.
Én szeretlek, édesem!
Én is téged, kedvesem!
Míg csak élek.
Míg csak élek.