Rég nem valék tevéled szemben
Rég is nem láttál engemet:
S ládd, mégis távollételemben,
Lilim! gyötörtél engemet.
Bár félre volt lakásom - félre,
Északra lakván én, te délre:
Mégis tüzed velem lakott,
Mindég perzselte északot. -
Most a tűz mellett vagyok:
S nincs oly szenvedésem;
Mert égésim oly nagyok,
Hogy meghalt érzésem.