Itt a liget! - hűs árnyékába
Melynek csak azért hívtalak,
Hogy e fákkal ezen órába
Téged szemben állítsalak.
Ők tanúim, ők keseredett
Szívem siralmit hallották,
Ők panaszim s a te nevedet
Gyakorta visszahangzották.
Hallgasd, óh szép! - ha! - mi bús szellő
Suhog a gyenge ágakon.
Mint reszketnek, nézd, a zőldellő
Levélkék tőle azokon.
Az én lelkem sóhajtásitól
Reszket a fáknak levele,
Melyeket itt mély panaszitól
Lassú zúgással emele. -
Nézd! - a fűvek özön harmatja,
Nézd, még mostan sem száradt fel;
Bár a forró nap szárogatja
Mindúntalan hév tüzével.
Ezek az én olvadt szívemnek
Vízzé vált párázatjai.
Ezek e két kiszáradt szemnek
Könnycseppé vált harmatjai.
A többit a virágtölcsérek
Felszívták a múlt napokban:
Hogy a virágok ily kövérek,
Ah, nékem az be sokba van!