Skip to content
1773–1805

A szerencse változó

Mihály Csokonai Vitéz

Bár szemét rád a sors mosolyogva nyissa, Bár feléd fordúljon tarka golyóbissa, Bár nyájas karokkal kívánjon ölelni, S páva módra fénylő szárnyára emelni,

Bár jőjjön kincsekkel talpig bétakarva, Nála hízelkedjen a bőségnek szarva: Ne higyj néki, ne higyj; mert sokan megesnek, Mikor nála boldog életet keresnek.

Ne higyj; mert amidőn legjobban kecsegtet, Forrót alád éppen azalatt csepegtet. Midőn legnyájasabb karokkal öleled, Akkor rakja tele fúlánkkal kebeled;

Azért repűl veled az ég tetejére, Hogy mélyebben vessen a pokol mélyére. Ne higyj hát, barátom, ne higyj mondom, neki, Mert halálra csalnak szíreni éneki.

De azért ha bánt is, meg ne rezzenj tőle, Bátor szívvel vonjad fére magad tőle. Ő asszony s szerencse: minden pontba fordúl, Nem sok, akár vígan legyen, akár mordúl.

Azért hát, barátom! bár szíved rettentse, Meg ne rezzenj tőle: ő asszony szerencse. Ellene a virtus fog lenni kőbástya, Az ártatlanságnak béfed szent palástja.

Ez az a conductor, amelyre mennyköve Mindig haszontalan ropogással löve. Ez ama Gibraltar, s ama citadelle, Melyre minden bombit hasztalan lövelle.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A szerencse változó · Mihály Csokonai Vitéz · Poetry Cove